Valakinek senki vagyok, VALAKINEK A MINDEN!
Valaki imád, szeret, valaki csupán irigyem!
Van, aki néz, de nem lát(!), de van aki figyel rám!
Mert van, akit igazán szeretek, aki ha nincs itthon, hiányzik!
Soha nem bántok senkit, csak azt, aki engem vagy a szeretteimet bántja.
Aki meg nem értékeli azt, amit kap tőlem, azt kikerülöm!
Van akinek megbocsátom ha hibázik.
Eltűröm, ha olykor megbánt...
Amiért mindezt elviselem, tényleg igazán szeret engem!
Hisz akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk,
mert a szeretet mértéke:
az önfeláldozás!
Ennek ellenére nem hiszem magamról, hogy tökéletes vagyok.
Hibáztam és hibázom, mert az az ember,
aki nem vét hibát, rendszerint nem csinál semmit!
Adtam mosolyt, könnyet is.
Csalódtam és okoztam csalódást.
Ez vagyok én, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról!
De a világ minden szépségéért sem cserélném el az egyéniségemet,
akkor sem ha nincs bennem semmi különleges!
Inkább legyek sikertelen az eredetiségben (!),
mint "sikeres" az utánzásban!
Nem foglalkozom azzal, hogy más, hogy néz rám, mit gondol rólam,
mert baja csak annak lehet velem, aki magával sincs megelégedve!
Eljött egy pillanat az életemben, amikor rájöttem, hogy:
ki az, aki IGAZÁN számít,
ki az, aki SOSEM számított,
ki az, aki TÖBBÉ NEM fog,
ki az, aki MINDIG is számítani fog!
Én nem aggódom azok miatt, akik már a MULTAM részei,
mert megvan az oka annak, hogy a jövőmben ők miért nem szerepelnek!
